Welcome to New Zealand - Megérkezés Új-Zélandra - 1. rész
WELCOME TO NEW ZEALAND – Megérkezés Új-Zélandra - 1. rész
Üdvözletünket küldjünk a messzi távolból, "az óperenciás tengeren is túl, sőt még az üveghegyen is túl"-ról… 😊 Üdv. Új Zélandról.
Az Ausztrál reptéren, mielőtt felszálltunk volna az új-zélandi járatra, kiderült, hogy két nagy becsben tartott, drága légitársaság törölte a járatát Új-Zélandra, mivel a sziget északi részéhez közel az ún. Lola Ciklon tombol, erős széllökések kíséretében. Nem is tudom biztosan, a ciklon vagy pedig a törölt járatok tudata rémísztett meg a leginkább. Egy perccel sem szerettünk volna tovább maradni Ausztráliában, hiszen várt minket az Aucklandbe tartó gépre foglalt jegyünk, a kifizetett AirBnB-nk, a másnapra szóló időpont a bankba. Azonban a másik oldalról ott volt egy ciklon, erős széllökésekkel, amellyel egyikünk sem szeretett volna találkozni. Nyomon követtük az időjárást, a légitársaságok és repterek oldalait az elkövetkezendő egy órában, míg a reptéren várakoztunk. Ezen kétségek között őrlődve, egyszer csak meghallottuk, hogy megnyitott a kapunk, fel lehet szállni a gépre. Az egyik felem megnyugodott, a másik egyre jobban aggódott – Lola ciklon, erős széllökések, repülőgép – ez a három dolog nem igazán tetszett együtt.
Az út egy-két turbulenciát leszámítva békésen telt, a kapitány pedig alig észrevehetően tette le a gépünket a reptéren. A szél szerencsére már nem tombolt. Amint besétáltunk a reptér területére, ellenőrizték az útleveleinket, a vízumunkat, majd mehettünk összeszedni a csomagjainkat. Ezután a deklarációs pult következett. Az egyik akadály legyőzve, jöhet a "rettegett" új-zélandi akcentus (csak egy fennakadásunk volt: az egyik hölgy közben megkérdezte: Do you have a tent?, (új-zélandi akcentussal kiejtve: du ju hev ö tint?), aminek az értelmét csak egy rövid kis activitizés után fejtettünk meg.) Egyik, másik deklarációs pultot meglátogatva, abszolválva végre ott találtuk magunkat, ahol minden egyes Új-Zélandra érkező "backpacker" találja, a Kia Ora – Welcome in New Zealand feliratú falnál. Készítettünk is egy szelfit, amin tökéletesen látszik a kialvatlanság, a fáradság és a stressz. Hát hogyan másként?! :D
Az ellenőrzések után rögtön a reptér forgatagában találtuk magunkat. Az első pont a listánkon a SIM kártya vétel volt, amit gyorsan sikerült is elintézni. A következő kihívás az AirBnB-nkbe való eljutás volt. Tudtuk, hogy kettő, maximum három átszállással meg lehet oldani tömegközlekedéssel, azonban hallottunk már az ún. shuttle bus-okról is, amelyek egész jó áron dolgoznak és egészen házig visznek. Az Uber nagyon magas árakat kínált. Ahogy kiléptünk a reptérről, meg is pillantottuk az egyetlen kint álló shuttle bus-t, amire fel is szálltunk. Visszagondolva, hogy jó deal volt, vagy sem, magam sem tudom, de ott helyben, egy 25kg-os bőrönddel, egy 15kg-os nagy hátizsákkal és két 7kg-os kis hátizsákkal jóval kényelmesebb ötletnek tűnt, mint a tömegközlekedés.
A szállásunk egy lekerített területen feküdt, egyfajta lakótelep, számtalan kis lakással, medencével és edzőteremmel. A miénk a 32/24 volt. Na de vajon melyik jelzi a házszámot? A 32-es lakásba vagy pedig a 24-es lakásba csöngessünk be?! :D Dillemáztunk, miközben megfigyelt, majd megszólított minket egy idős bácsi, brutális új-zélandi akcentussal. Kedves volt hozzánk nagyon, ismerte rendesen a környéket, mesélt egy kicsit, miközben arról kérdeztük, vajon melyik az a lakás, amelyiket mi keressük. Nagy mosollyal az arcán megmutatta és hozzáfűzte, hogy nagyon sok idegen jár abba a lakásba hasonlóan elveszve, mind mi, úgyhogy biztosak lehetünk benne, hogy az a megfelelő ajtó. Szerencsére megtaláltuk a bejáratot, ahol végül már a tulaj is várt minket.
Ekkor még nem is sejtettük mennyi hasonló, számunkra értetlenség fog még minket érni… :D