Munkakeresés és Saját Tapasztalataink Új-Zélandon - első rész
Már többször írtam nektek arról, hogy Új-Zélandon a working holiday vízummal vagyunk, ami annyit jelent, hogy egy teljes évig utazhatunk és legálisan dolgozhatunk az országban. Azt azonban még nem írtam meg, milyen feltételek mellett. Ebben a blogbejegyzésben erről szeretnék írni, valamint a saját munkakeresési és a már megszerzett munkahelyi tapasztalatainkról. Ez a vízum rengeteg lehetőséget kínál, mégis korlátozva. Minden ország esetében mások a feltételek, én most a szlovákiai WHV feltételeit veszem sorra.
A WHV egyik kikötése, hogy nem kaphatsz állandó munkát, tehát csak szezonális munkákat végezhetsz. A második ilyen feltétel, hogy egy munkaadónál maximum 6 hónapot maradhatsz, utána váltanod kell (a magyarországi WH vízumnál ez 3 hónap). Szezonális munkákból persze számtalan van. A legkeresettebb és a legtöbb munkahely lehetőség tavasztól őszig van, leginkább a vendéglátói szférában, azonban vannak farmokon illetve a gyümölcsösökben is munkalehetőségek. Télen jelentősen kevesebb a munka lehetőség, nagyon elterjedt, hogy a WHV-osok síközpontokban keresnek helyet.
Amikor megérkeztünk Új-Zélandra október végén, nagyon szerencsésnek mondhattuk magunkat. Az alatt az idő alatt, amíg elintéztük a papírügyeinket, addig találtunk autót és munkahelyet is (ahol 24 dollárt kínáltak egy órára plusz az ún. 8% szabadságpénzt), szinte azonnal, egy hét leforgása alatt. Ez igen! – gondoltuk, ámbár nem lepődtünk meg, hogy ilyen gyorsan sikerült, hiszen az a szóbeszéd járja, hogy ebben az országban tényleg ilyen könnyű munkát találni (haha, persze, inkább kezdők szerencséje :D – de erről később) . Az első munkahelyünk Gisborne-ban volt(hat hetet dolgoztunk itt), az északi sziget keleti csücskében, egy helyes kis városban, amely tökéletes helynek tűnt a selfcontained campervan-ek számára. Bőven volt kijelölt ingyenes kemping (ahol legtöbbször max. három éjszakát maradhatsz 30 nap leforgása alatt) az óceán mellett, vízfeltöltő hely, mindenféle bolt, amire csak szükségünk lehetett az új élet megkezdéséhez. A főnökünk nagyon jófej volt, Steven, aki rögtön másnap munkába is tudott minket állítani (áfonyát szedni) és szállást is biztosított. Tudom, ez így lehet nem hangzik túl jól az otthoni munkahelyeinkhez képest, de mégis szuper volt. Rögtön az első nap betanítottak (mit szabad és mit nem szabad leszedni), összeismerkedtünk néhány csehvel, kényelmesen ülve bokorról bokorra jártunk és szedtük az édes áfonyát. A férjemmel együtt dolgoztunk végig, a főnökeink nagyon aranyosak voltak, és sok új dolgot megtudtunk tőlük Új-Zélandról. Jaj és a legjobb! Annyi áfonyát ehettünk közben, amennyit csak akartunk, persze ha nem ment a munka kárára. Gondolom mondanom sem kell, életünkben ennyi áfonyát nem ettünk hat hét alatt. Flavonoidból nem volt hiány, az biztos :D Közben az áfonya szezon után kipróbáltuk a kivi metszést, az alma ritkítást, majd az áfonya bokrok metszését is (ez volt a legkevésbé szimpatikus számomra). A szállásunk egy almafákkal teli terület közepén volt, egy családi háznál. A házban három hálószoba volt. Egy-egy hálószobában 5-5 ágy (én biztosan nem aludtam volna ennyi emberrel egy szobán!), konyha, ebédlő, fürdőszoba, nagy kert és medence. Ott parkolhattunk (mi a saját autónkban aludtunk), de használhattuk a közös helyiségeket a házban (konyha, ebédlő, fürdőszoba) és használhattuk az ott lévő wifit is. Mindezért 65 dollárt fizettünk fejenként.
Elérkezett a karácsony, véget ért a munka az évre, és véget ért egy szakasz az új-zélandi életünkbe is. Ezt követően 7 hét alatt körbeutaztuk az északi szigetet, töviről hegyire, egy-egy helyen több napot is töltve, a gisborni munkahelyünkön szerzett pénzből. Ezekről a csodálatos helyekről folyamatosan írom a bejegyzéseket. 😊 Amikor már tudtuk, hogy alig van hátra pár hely, amit látni szeretnénk, újra buzgón elkezdtünk munkát keresni. Február eleje volt. Találtunk legalább 10 helyet, amely azt posztolta a facebookon, hogy munkásokat keres, azonban mire odaértünk egy-egy helyre, vagy nem volt aktuális a lehetőség, vagy pedig közölték velünk a munka nem indul csak március közepén. Másfél hónapig azonban nem várhattunk. Legalább 20-30 helyre elküldtük az életrajzainkat, azonban szinte semelyik cég nem válaszolt az emailekre, messengeren nem írtak vissza, a telefonokat nem vették fel, és ha személyesen mentünk sem jártunk sikerrel. Ez körülbelül másfél héten keresztül eléggé megkeserítette a mindennapjainkat. Sok sikertelenség. Számtalan visszautasítás. Frusztráló volt. Hiába ígérte mindenki, hogy Napier-ben és környékén bármikor bárhol találsz munkát, nekünk nem sikerült, és az igazság az, hogy nem is nőtt a szívünkhöz ez a város. A legtöbb munkahely nem kínált szállást, az ingyenes kempingeken több hetet nem maradhattunk, a fizetős kempingek pedig egy vagyont elkérnek csak azért, hogy ott parkolj és élj a saját autódban. Igazi pénzrablás. Elkeseredve úgy döntöttünk, tovább állunk.
Szeretnéd tudni mi történt velünk ez után? A következő részben kiderül. Kövesd be az oldalunkat, hogy ne maradj le róla 😊
Itt találod a TikTok-omat, amelyen több videó is elérhető Új-Zélandról:
https://www.tiktok.com/@erna.k.4
Valamint kövess be minket a facebook oldalunkon is:
https://www.facebook.com/profile.php?id=61554323706840