Megérkezés Szamoára, Umu ebéd és Apia városa
Első nap
A két órás repülőút során Fidzsiről gyönyörű kilátásaink voltak. Láttuk Fidzsi aprócska szigeteit, majd pedig Szamoa szigeteit, amelyeket körülölelt a korralzátony és égszinkéken csillogott a magasból. Amikor leszálltunk a gépről megcsapott minket a hőség. Igen, valami ilyesmit vártam már Fidzsin is. Átvergődni a szamoai biztonsági ellenőrzéseken egészen sokáig tartott, majd SIM kártyát vásároltunk, pénzt váltottunk és átvettük a kölcsönzött autónkat, Toyota Vanguardot. Gyönyörű volt. Rögtön be is pattantunk és a szállásunk felé vettük az irányt, amely az Apia városa feletti hegyen terült el. Óriási emelkedőn át vezetett az út a szállodához. Amint odaértünk bámulatos panoráma fogadott minket. A hegyoldal, az óriási étintetlen dzsungel, az óceán és Apia városa. Sőt, még az ágyunkban fekve is tudtuk mindezt csodálni. Miután becsekkoltunk, leugrottunk vacsizni a városba. Mire leértünk már este hat után volt, így az egyedüli gyorsétterem ami nyitva volt az a DMC volt, az otthoni KFC ikertestvére. Az esti Apia nem túl kecsegtető. Akárhányszor leparkoltunk a városban, rögtön volt is valaki, aki a sötétben kopogtatott az autónk ablakán vagy eladni valamit vagy csak kéregetni. Mondanom sem kell picit ijesztő volt a sötétségben. A vacsoránkkal felpakolva visszamentünk inkább a szállásunkra, és a kivilágított város panorájával megvacsoráztunk. Az éjszaka első felében szobatársaink voltak, gekkók személyében, de szerencsére sikerült őket annyira elijeszteni, hogy nyugodt éjszakánk volt.
Második nap
A szamoai vasárnap különleges a helyiek számára. Reggel a templomban kezdenek, gyönyörűen kiöltözve tetőtől talpig fehérben. Majd jöhet a hagyományos vasárnapi ebéd. Ami miatt még egyedi ez a nap, hogy szinte az összes bolt és helyi attrakció zárva tart a teljes nap folyamán. Számunkra a vasárnapi reggel nyugodtan indult. Már előző este leegyeztük a programot. Részt veszünk a hagyományos umu ebéden a szállásunk mellett lakó családdal.Rögtön az előkészületekre is hívtak. Nagyon kedvesek voltak, örömmel mentünk. A helyi család megmutatta hogyan nyitják ki a kókuszt, hol és miként főznek. Befogtak minket a főzés apró lépéseibe is. Készítettünk különböző helyi fogásokat, de volt pár ami számunkra is már ismerős volt.
Az egyik legismertebb ételük az Oka, ami friss hal, citromlével, és kókusztejjel keverve. Nekünk kibelezett kókuszban tálalták. Az íze hasonló volt, mint a házi tonhalas kenőé.
A Palusami szintén népszerű, a főétel része. A taro levelekbe kókuszkrém és hagyma gazdag, krémes keverékét töltik, majd puhára főzik. A kinézete furcsa, nem túl gusztusos, az íze annál finomabb.
A Taro gyakran köretként szerepel, amelyet főzve vagy pürésítve kínálnak. Karalábénak nézett ki kívülről, viszont krumpli íze volt. A tálainkon volt még csirke, disznó, sült banán és édesburgonya is. Ez a sok finomság a szamoai "sütőben", umu-ban forró vulkáni kövekből álló föld feletti kemencében készült el. A köveket tűzön hevítik fel, mielőtt az ételt a tetejére helyezik, banánlevélbe vagy kókuszlevélbe csomagolják, vagy fél kókuszdióba rakják. Több banánlevél takarja el a tetejét, hogy lezárja a "sütőt". A közös főzés valódi közösségi élményt nyújtott, tele friss ízekkel és hagyományos ételekkel. Az ételek finomak voltak. Óriási adagot kaptunk, vacsorára is maradt bőven. A nap hátralévő részében megnéztük a szállásunk alatt elterülő Apiát (cca. akkora mint Újvár, mégis ez a sziget fővárosa), ami olyan volt vasárnap, mint egy szellemváros. Este a szobánkból csodáltuk a fényekben gazdag várost miközben megettük a megmaradt ételünket. :)