Krisztina tájfun megy, mi pedig JÖVÜNK!! :)
Eltelt egy év és egy hónap mióta elindultunk a Nagy Kalandunkra otthonról, és eltelt a working holiday vízum adta egy csodálatos év is, amit Új-Zélandon tölthettünk utazással és munkával. Volt egy olyan lehetőség, hogy hosszabíthatnánk három hónappal, mivel le volt dolgozva az ehhez szükséges három hónap különböző farmokon, de úgy döntöttünk még egy karácsonyt nem szeretnénk Új-Zélandon tölteni távol a családjainktól. A másik ok, amiért így döntöttünk az az volt, hogy a karácsonyi időszak alatt sok munkahely szünetel, pont mint otthon, és nem szerettük volna csak nézni, ahogy költjük a pénzt olyan helyeken, amelyeket már alaposan bejártunk. Nyilván, ha újratervezhetném az egész kiutazást már augusztus végén elindultam volna, számolva a három hónapos hosszabbítással. Úgy november végéig szólt volna a vízumunk, és pont úgy adhattunk volna el az autót a high seasonban, mint ahogy egyébként is szerencsésen sikerült. Nem hazudtoljuk meg magunkat... a hazautunk nem vezet egyenest a budapesti reptérre. erről azonban még később írok... A Fidzsin és Szamoán töltött idő után, nagyon sűrűek lettek a napok. Őrületesen sok intézkedés, tervezés és stressz volt az életünkbe: néhány napot még az albérletben töltöttünk, aztán housesittinggeltünk, aztán lakóautót vittünk át egy másik szigetre, majd pedig wwoofingoltunk. Mindezek miatt teljesen spontán ültünk a Szingapúrba, majd Manilába tartó járatunkon. Nincs a repjegyeinken kívül semmilyen más foglalásunk. Talán szerencsére... mivel lecsapott a szigetekre úgy újabb tájfun (idén ez már a tizedik) és ostromolja a szigeteket. Nagyon. Áradások, óriás szelek, esőzések. Kétséges volt, hogy vajon Szingapúrból elindul-e a repülőgépünk Manilába és ha igen, mi fog ott ránk várni? Mindezek ellenére szerencsésen landoltunk Szingapúrban, ahol mindössze három órás átszállásunk volt. A gépünk tovább is repült időben. Ez idő alatt sikeresen foglaltunk magunknak szállást Manilában 2 éjszakára (tudom, tudom nagyon spontán, de nem volt 100% hogy el is jutunk odáig.) és le is töltöttük a Grab applikációt (az Uber ázsiai megfelelője), amely a Fülöp-szigeteken a legolcsóbb opció a taxizásra. Újabb három óra repülés, ez összesen már 13 óra repülőn ülve. Ez alatt az idő alatt kiolvastam egy régóta pátyolgatott angol nyelvű könyvem, az It ends with us-t. Nagyon izgalmas volt és nagyon mély tanulságot is hordozott. Alig várom, hogy lássam most már a filmet is. Mindeközben szerencsésen megérkeztünk Manilába, ahol ezernyi bonyodalom várt minket. Ez már normálisnak számít, hiszen saját magunknak szervezünk mindent, így van, hogy a dolgok picit nehezebben indulnak be. Hosszú időt vett igénybe a biztonsági ellenőrzés, még hosszabbat, a bőröndök átvétele. Ezután jöhetett a helyi SIM megvásárlása, majd pénzváltás. Nyitjuk a Grab applikációt, ami érthetetlen okok miatt (legalábbis nekünk) képtelen betölteni egy taxist. A reptéri nagyon drága taxis szolgáltatók nyilván öt percenként jönnek és felajánlják szolgáltatásaikat, legalább 5x-ös áron. Fel voltunk rá készülve, hogy őket lepattintjuk, arra viszont nem, hogy nem fogunk magunknak taxit találni. Ha ez nem lenne elég azzal ijesztgettek minket, hogy a Grab taxisok nem fognak jönni hiába akarjuk, mivel Metro Manila, ahová mi is tartunk enyhén szólva víz alatt van, a hotelekkel karöltve. Azt állították senki nem fog minket oda bevinni a rengeteg víz miatt, amelyet a Kristine tájfun (hurrikán) hagyott maga után ezen a térségen. Remek. Ahhoz képest, hogy hajnali egy volt, a reptérről több száz ember próbált taxival kijutni. Az eső eleredt, fújt a szél és kilátástalannak tűnt ez az egész, arról nem is beszélve, hogy nem voltunk biztosak, vajon a hotel látta-e, hogy csak hajnali 2 körül fogunk érkezni. Úgy döntöttünk, hogy elsétálunk a legközelebbi hotelig, hogy onnan próbáljunk szerencsét a Grabbal. Sötét volt, ezer pocsolya, és ezer meg ezer tanács olvasása után (Manila éjjel veszélyes lehet, benne van a világ öt legveszélyesebb városa között) is belevágtunk. Ekkor láttuk meg az Ázsia expresszből már jól ismert Jepneeyt, aki pont arra tartott, amerre mi. Megörültünk mindaz ellenère, hogy egy óriási bőrönd, egy hatalmas hátizsák és két kisebb volt velünk. Nagy nehezen felszálltunk, vicces volt, ahogyan a helyiek húzták fel velem együtt a bőröndöt. 5 percen belül azonban kitett, hogy szálljunk át a másik jepneyre, ami tele volt. Így egy taxit fogva jutottunk el a hotelünkhez, akik szerencsére tudtak rólunk, és vártak minket. 26 óra utazás, majd zuhizás után hullaként dőltünk be az ágyba mind a ketten.
Még több tartalomért keressétek fel az alábbi oldalainkat:
Itt találod a TikTok-omat:
https://www.tiktok.com/@erna.k.4
Valamint kövess be minket a facebook oldalunkon is:
https://www.facebook.com/profile.php?id=61554323706840
(1.nap - 2024.10.24. Auckland - Szingapúr- Manila, csütörtök)