Bali látnivalók Ubud központjához közel

Minden reggel ugyanúgy indult. Reggeli a medence melletti teraszon a dzsungel panorámájával. Isteni finom ananász és dinnye szeletek, amerikai palacsinta (itt magas, vastag és puha) csöki öntettel, indonéz rizs csirkemellel. Miután elfogyasztottuk, felöltöztünk és előkészültünk az újabb napunkra.

Első úticélunk a Pura Tirta Empul volt, ahol is egy testi és lelki megtisztulási folyamaton vehettünk részt. A Tirta Empul, Indonézia egyik legforgalmasabb vízi temploma, a balinéz hindu közösség által szentnek tartott templom. Rögtön a bejáratban ingyenes sarongot (nagyméretű szatén anyagot) kaptunk, amit a derekunkra is kötöttek mind a kettőknek. Majd jegyet váltottunk és a templom falai között találtuk magunkat. Egyértelmű volt merre is kell mennünk, elég volt követni a tömeget. Mindenki sorba állt a helyi a zöld ruházatért, aztán elindultunk a szent forrásokhoz. A templomban több szent forrás található, amelyeket állítólag Indra Isten teremtett, és itt megtalálhatóak Siva, Visnu és Brahma szentélyei is.

A belső udvarba megérkezve, egy nagy kristálytiszta medencében csobognak a források (némelyikük tisztító hatású, de van átkot pusztító és súlyos betegséget gyógyító is). Bár ez a helyiek szent kultuszhelye, mégis a világ minden tájáról szívesen látják a megtisztulni vágyókat, akik hosszú sorokban állnak a medence mellett (állítólag 2017-ben Barack Obama és családja is járt ezen a helyen), és arra várnak, hogy belépjenek a derékig érő fagyos medencébe, és a tisztító rituáléban a vízköpők alá merítsék egyenként a fejüket.

Végig abszolválva ezeket a vízköpőket (alátettük a fejünket azok alá, ahova a helyiek mondták), egyik medencéből a másikba, elértük az utolsó medencét, ahol valójában a gyógyulás vízköpőjénél találtuk magunkat. Itt meg kellett fogalmaznunk magunkban a kérésünket, majd a forrás alá hajtottuk a fejünket, háromszor megmostuk az arcunkat a vízköpőből áramló vízzel és a végén imádkozó pózba kellett hajtani a kezünket és elmortyogtuk magunk előtt, hogy Om, om, om.

Miután végeztünk a szertartással, körbejártuk a területet, gyönyörű volt, különleges hangulattal. Mindenfelé ajándékok és füstölgők voltak elhelyezve az isteneknek, a területen lévő óriási tavakban pedig hatalmas koi pontyok éltek egymás hegyén-hátán.

A következő megállónk a híres Goa Gajah Elefánt Barlang volt. Utólag visszagondolva nem érte meg a belépő ára 15.000IDR egy főre, nem túl különleges ez a hely. Leginkább a barlang bejárata miatt jönnek ide az emberek, ami olyan, mint egy elefánt feje kőből kifaragva, ugyanis a barlang belseje szinte teljesen üres, és a területen sincsen más látnivaló egy oltáron, és Pura Tirta Empulhoz hasonló kisebb medencéken, és Bali csodás természetén kívül. Itt nem tartanak tisztító rituálékat. A területen sehol nincsen elefánt, ez ne tévesszen meg senkit. Körülbelül 10-15 perc alatt körbejártuk a helyet és tovább is álltunk.

És akkor jöjjenek a vízesések. A bakancslistánkon legalább 6 vízesés szerepelt, amire utólag rájöttünk, hogy túl sok, egy idő után úgy gondoltuk, hogy nem lesznek érdekesek, ezért kiválogattuk azt a négy vízesést, amelyet mindenképp látni szeretnénk mielőtt a figyelmünk és az érdeklődésünk lankadni kezd. Az egyik ilyen vízesés volt a Taman Sari vízesés és természetes medence. Körülbelül 10 perces lépcsős séta vezetett le a vízeséshez, amelynek a látványa rögtön magával ragadott minket. Felül egy hatalmas vízesés volt, amelyhez egészen közel lehetett menni fényképezkedni, majd pedig alatta egy kisebb vízesés volt, amely egy medencébe esett, ahol rengeteg ember élvezte a vízesés látványát. Több, mint egy órát töltöttünk ezen a helyen, a víz kellemes hűvös volt az éppen tomboló hatalmas hőségben, a férjem a kisebb vízesés alá is ment, megveregette a vállait. A vízből kilépve még ültünk egy ideig és csodáltuk mindazt, ami a szemünk elé tárult. Később felsétáltunk a scooterünkhöz, cipőt váltottunk és már robogtunk is tovább a következő vízeséshez, melyet Tibumana vízesésnek neveztek. A lefelé tartó út hosszúnak tűnt, lépcsőztünk újra. Ez a vízesés jelentősen kisebb volt, ez picit elkeserített minket. Mást vártunk. A helyszínen épp egy fotózás zajlott, ezért a vízben senki sem fürdött. A visszafelé tartó séta közben beültünk egy helyi étterembe, amit Sari Organik Penestanan-nak hívtak. Az ételek feltűnően olcsóak voltak, nem ismerték az adó fogalmát (ugyanis itt már mindenhol először inkább rákérdeztünk, hogy a végén ne lepődjünk meg). Mikor kihozták a megrendelt ételt, rögtön értettük az alacsony árakat. Aprócska adagokat szolgáltak fel. Nagyon piciket. :D Jókat is nevettünk a férjemmel. Nem hogy ő, de én sem fogok jól lakni. Amint elfogyasztottuk az adagokat, rögtön meg is egyeztünk, hogy amint visszaértünk a szállásra vacsorázunk egy igazán jót is, a kedvenc levesünket a capcay-t. Az esti zenét a kedves kis gekkóink szolgálták a szálláson :D 😊

Ma balinéz reggelivel indítottam a napot. Kaptam valami rizses kása szerűséget, helyi rizslisztből készült palacsintát (picit el volt égetve, nem volt olyan jó, mint az útmenti nénitől), olajban sütött kis édességet, és édes rizs, a rizskófra hasonlított. Furcsa íze volt, furcsa állaga, nem lett a kedvencem. 

Miután itt végeztünk ellátogattunk egy közeli ültetvényre "Bali Pulina" tea és kávé kóstolóra. Ingyenesen körbe vezetett egy fiatal lány minket, megmutogatta a vanília fát, fahéj fát, kakaó bab fát, hogy néz ki igazából a kurkuma, duriant, rambutánt. Lehetőségünk volt megismerkedni a helyi luwak kávé készítésével is. Láthattuk a cibet macskát, ami megeszi az itt kitermelt arabica kávé cserjét, majd kikakilja, és ezt dolgozzák fel kávéként. A világon a legdrágább kávéként tartják számon. Miután körbejártuk a területet, rendeltünk egy Luwak kávét, majd egy tea kóstolásra, és egy kávé kóstolásra fizettünk elő (60k/kóstoló) egy csodálatos panoráma mellett. Egy tálcán apró poharakban hozták a teákat, összesen hat darab volt – citromos tea (íze hasonló volt az otthoni citromos teáéhoz) kurkuma tea (gyönyörű színe volt, mint a tojássárgájának és nagyon finom íze), gyömbér tea (ez a tea rettenetesen erős volt, de finom is egyaránt), hibiszkusz tea (valamiért sokkal jobban készítették el, mint én abból a virágból, amit Egyiptomból hoztunk) és pandan tea (ami számomra a zöld színével és sűrűbb állagával hasonlított az itthoni búzafűlére). Majd jött a kávé kóstolás. A Luwak kávé a párom szerint túl keserű volt, de ő itthon sem kávézik, úgyhogy nem tudhatja, hogy valójában a kávé íze és állaga nagyon hasonlított az itthoni esszpresszó kávééhoz, azonban a tudat, hogy egy cibeti macska ürülékéből készült, nem kellemes. A tálca kávékóstoló is nagyon különleges volt – ittunk ginseng kávét, csoki kávét, tiszta kakaóbabból készült italt, vaníliás kávét és helyi balinéz kávét. A legjobban a kakaóbabból készült ital (semmi köze az otthoin granko ízéhez, ez természetes, édesítőszermentes) és vaníliás kávé ízlett a legjobban. 

 Ez után ellátogattunk újra Ubudba, most vásárlás céljából. Bámulatos portékák, hangulatos utcácskák, mindenhonnan azt hallottuk, hogy "good price for you", "best deal", "I will make a discount". Számomra tisztára, mint Egyiptomban. Amikor kiválasztottunk egy-egy ruhát, inget, táskát, otthagytam a férjemet, ugyanis a helyiek imádnak alkudozni. Ebben a szituációban valószínűleg csak én érzem rosszul magam. Szeretem őt otthagyni, alkudozni, tudom, hogy a legjobb árat fogja kiegyezni. Ő ezt élvezi. Vacsorára egy helyi warungba mentünk, három percre a szállásunktól. Az ételek nagyon gusztusosak voltak és finomak, azonban a körülmények, ahol ennünk kellett, nem éppen volt a legétvágygerjesztőbb. Mindenfelé hangyák vándoroltak a szék lábán fel az asztalon át… az uralmuk alá hajtották a helyet. Ennek ellenére jót ettünk. Az este már csak pakolással telt, ugyanis hajnalban indulunk Gilire. :))